Magyar Tudományos Akadémia Humán Tudományok Kutatóháza - Budapest
1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.
+36-20/564-0688 (Király Ágnes szervező)
Konferencia terem
2018.05.26 13.00
12-99 éves korig
„Huszonhét év előtt – tehát 1925-ben – a római szent Kúria által „honalapító” Árpád a szentek közé emelteték.” képzelte Jókai Mór, az egyik utolsó művében, a Jövő század regényében. Árpád alakja a 18. század végén emelkedett újra magasba és vált meghatározó történelmi hivatkozási ponttá a 19‒20. században. Mindez együtt járt azzal, hogy egyre többször megfestették, szoborba öntötték és faragták a honfoglaló fejedelmet. A kortár források alapján Árpád története nem rekonstruálható, mindezt azonban kiegészítette a későbbi magyar krónikás emlékezet, amelyik már lényegesen több információval szolgált az egykori fejedelemről. Annak ellenére, hogy ez utóbbi hagyomány lejegyzését évszázadok választották el a 10. századtól, azt a későbbi korok hitelesnek fogadták el. Az Anonymus leírásban megmaradt történet taglalja többek közt Árpád temetkezési helyét is, s ennek fellelése a 19. században elinduló „archaeológiai mozgalom” egyik célkitűzése lesz. Később a 20. században voltak olyan leletek, melyeket egyes tudósok azonosítani véltek Árpád-, vagy annak atyja Álmos sírjával. A ma kutatói számára azonban az is kérdéses, hogy megismernénk-e Árpád sírját, ha tényleg rátalálnánk?
Előadó: Langó Péter régész, MTA BTK Régészeti Intézet